2022. április 17., Húsvét
Miért keresitek a holtak között az élőt?
„A hét első napján pedig kora hajnalban elmentek a sírhoz, és magukkal vitték az elkészített illatszereket. A követ a sírbolt elől elhengerítve találták, és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét. Amikor emiatt tanácstalanul álltak, íme, két férfi lépett melléjük fénylő ruhában. Az asszonyok megrémültek, és a földre szegezték tekintetüket, de azok így szóltak hozzájuk: Miért keresitek a holtak között az élőt? Nincsen itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek vissza: megmondta nektek még Galileában, hogy az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia és megfeszíttetnie, de a harmadik napon fel kell támadnia. Ekkor visszaemlékeztek szavaira, és visszatérve a sírtól, hírül adták mindezt a tizenegynek és a többieknek. A magdalai Mária, Johanna, valamint a Jakab anyja, Mária és más, velük lévő asszonyok elmondták mindezt az apostoloknak, de ők üres fecsegésnek tartották ezt a beszédet, és nem hittek nekik. Péter azonban felkelt, elfutott a sírhoz, és amikor behajolt, csak a lepedőket látta ott. Erre elment, és csodálkozott magában a történteken.”
Lukács 24:1-12.
A héten Jézus Krisztus utolsó napjaira emlékezett meg a világ. Az Úr Jézus virágvasárnapon vonult be Jeruzsálembe, amikor királyként fogadták. Néhány nap alatt viszont nagyot fordult a világ. Jézus Krisztus az Atya akaratát elfogadva, önmagát megalázva végigment egészen a keresztig. A saját tanítványai közül az egyik – aki 3 évig vele járt – árulta el, ami után elfogták. Igaztalan vádakkal elítélték és keresztre feszítették. A tanítványok az utolsó órákban elhagyták. Igaz volt rá az ige:
„Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfija, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele. Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta. Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg. Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az ÚR őt sújtotta mindnyájunk bűnéért.” Ézsaiás 53:3-6.
Az Úr Jézus önként vette fel a bűneinket, mint igazi tökéletes, húsvéti áldozat. Az egyetlen olyan személy volt, akit Isten elhagyott, pedig neki a legfontosabb az Atyával való kapcsolat volt.
A kereszthalála után arimátiai József Pilátustól elkérte a testét és egy sziklasírba helyezte. Nagypéntek után nagyszombaton a sírban volt. A következő napon mentek az asszonyok, hogy a holttestet bekenjék az akkori szokásoknak megfelelően. Ekkor meglepetés érte őket: a sírban nem az Úr Jézus testét találták, hanem egy angyalt, aki ezt mondta: Miért keresitek a holtak között az élőt? Nincsen itt, hanem feltámadt.
Ilyen még nem történt: Jézus Krisztus legyőzve a halált feltámadt. Előre megmondta, hogy ez bekövetkezik majd, de mégis csodálkoztak. Hamarosan megjelent a tanítványainak is.
A világtörténelem legnagyobb eseménye történt, hiszen az Úr Jézus legyőzte a halált. Több dolog miatt is elmondhatjuk, hogy a keresztyén ember életében ez a legfontosabb: egy élő Ura van, aki miután meghalt a bűneinkért, feltámadt azért, hogy új életben járhassunk. Nézzünk meg néhány dolgot, miért is volt ez fontos.
Kedves Gyerekek! Ma, húsvét első napján arra emlékezünk. hogy Jézus Krisztus nem maradt a halálban, hanem feltámadt. Élő Urunk van, aki ott űl az Atya Isten jobbján, és imádkozik értünk. Róla hallhattok, róla énekelhettek, őbenne hihettek. Nem kell őt a halottak között keresni, hiszen Ő feltámadt, és ma is hatalmas Úr. Rá bízhatjuk az életünket, és tudhatjuk, hogy az életünk ennek a gondoskodó, élő Úrnak kezében van.
Ámen
2022. április 17. Uherkovich Zoltán